Miként  tudok visszaemlékezni   az 1956-os magyar forradalomra ?

 

A vissszaemlékezést megkönnyíti az, hogy életemben akkor először, s az eddigiek szerint, akkor utoljára, írtam nap-mint nap naplót. Úgy sejtettem akkor, hogy ezek nemcsak a magyar, hanem az emberiség történelmének is jelentős napjai lesznek. 

 

Október utolsó napjaiban többször is keresett Harsányi László, volt tanítványom (Corvin Mátyás Gimnázium, l950-52)

lakásomon, de nem talált otthon, hiszen a forradalom

napjaiban az utcán illett tartózkodni.

November 3-án délelőtt üzenetet is hagyott, hogy sürgősen jöjjek a parlamentbe, s jelentkezzem  az 1-es kapunál. Várnak ! Ott töltöttem az egész éjszakát, és dolgoztam reggelig.

 

Negyvenhat oldalas kézzel írt naplóm segítségével  visszaemlékezéseim nyilván megalapozottak. 

És én nem voltam párttag ! Tagjelölt sem.

 

A november elsején közzétett kormány-nyilatkozat Tildy Zoltán érdeme. Ekkor győzött a magyar forradalom !

 

Harsányi Laci  („Laci“, így emlegetem naplómban is) mindig Tildyvel tárgyalt. Tőle kért engedélyt vagy jóváhagyást, amikor valamilyen feladatot elkezdett, amikor olyan ügyekről volt szó, melyekhez természetüknél fogva a legfelső engedélyre volt szüksége, tehát voltaképpen Nagy Imre jóváhagyására. A magyar parlamentben a november 1-én bejelentett  szabad választások után, mindenki számára nyilvánvaló lehetett, hogy a Kisgazda Párt alakít majd kormányt. S természetesen az egész országban is mindenki erre gondolt, s Kádár is azt nyilatkozta :     „ kis párt leszünk, de becsületes“.

Nagy Imre is erre gondolt, aki ugyan nem volt a többpárt rendszer híve.                       

( 1986.december 5-én és 6-án a Petőfi Kör volt tagjainak szervezésében Budapesten az 1956-ról tartott tanácskozáson hangzott el a következő :

Kis János hozzászólása:   „...Gimes Miklós szavai mélyen impresszionáltak és máig nagyon erősen befolyásolnak. Egy Nagy Imrével folytatott párbeszédről van szó, amikor is Nagy Imre azt mondta volna, ha itt szabad választásokat tartanának, a magyar nép Mindszentyt választaná.“  A tanácskozás jegyzőkönyvének 86.oldaláról.)

 

Nyilvánvaló tehát, hogy november elsején, amikor a kormány bejelentette mindazt, amivel teljesült a forradalom minden alapvető követelése, már Tildy irányított a magyar parlamentben!

 A  Varsói-szerződésből való kilépés, a semlegességi nyilatkozat, a többpárt-rendszer. Ez mind nyilván az ő gondolkodására s pártprogramjára vall.

/A rádióadásokról kiadott gyüjtemény szerint Maléter is mindig Tildyvel tárgyalt. Csak kinevezését kapta Nagy Imrétől./

 

Nagy Imre bizonytalansága feltűnhetett Andropov nagykövetnek is, mert ezt táviratozta Moszkvának adott jelentésében a Nagy Imrével folytatott tárgyalásáról  :

 

 „Csak azt nem értem, miért nézett állandóan Tildyre? Mintha jóváhagyását várná tőle !“    

 

S ez a furcsa szöveg még nem tűnt fel senkinek ?

Mindenki tudta, hogy nem a kommunisták fognak  győzni, csak Andropov nem ?

S ezzel a meggondolatlan csodálkozással elárulta, hogy a szovjet már elseje előtt döntött : nem lesz szabad választás Magyarországon !

Először csak azért tartottam fontosnak Andropov táviratát, mert igazolta, hogy a november elsejei nyilatkozat érdeme valóban Tildyé. Később jöttem rá e kijelentés történelmi jelentőségére, horderejére. Ha a szovjet már döntött, akkor az Eisenhower-beszéd nem befolyásolhatta őket, akkor a Nyugat tétovázásának, az ENSz határozatlanságának nincs jelentősége többé. Akkor a forradalom eltiprásáért egyértelműen a szovjet, ill.utódállama felelős, s a jogos kártérítést akár félévszázadon keresztül is követelhetjük.

Nagy Imre a forradalom áldozata, mártírja, tragikus személyisége, de nem a forradalom vezetője, hőse, irányítója.

Nagy Imrét az 1956-os magyar forradalom vezető személyiségei között emlegetni helytelen.Ő nem volt forradalmár, pártja, elvei és életútja révén nem is lehetett. Kihirdette ugyan a semlegességet és a többpárt-rendszert, de november 4-ének hajnalán mégsem a Biztonsági Tanácshoz tartozó államok valamelyikének követségére menekült.  Az egypárt-rendszerű Jugoszlávia nagykövetségétől kért menedékjogot.

 

Ki volt hát a magyar forradalom hőse, irányítója, szervezője ?

 

Nagy Imre előbb idézett álláspontjáról arra lehet következtetni, hogy szerinte Mindszenty József volt.

De  Mindszenty a forradalom alatt börtönben volt. A forradalom szabadította ki onnan.

Arra a kérdésre, hogy ki volt hát a magyar forradalom vezére, irányítója, hőse, azt mondanám :   azok a névtelen hazafiak, akikben a forradalmi bizottságok, forradalmi bizottmányok, munkástanácsok megbíztak s megválasztották őket vezetőiknek. 

 

                                     ***********

 

Naplómat csodával határos módon sikerült még 1969-ben Svájcba juttatni. A kézzel írott szöveget később írógépemmel lemásoltam.

Egy példányát a Történeti Hivatal / Bp,Eötvös u.7./ őrzi.

 

 

Rőczey J.János

Genf, 2007.október 20.

j.j.roeczey@gmx.de